A HVG-ben nemrégiben megjelent egy írás a "magyarok nemi életéről". Sajnos én nem olvastam ezt a cikket, viszont szerencsére Dr. Szilágyi Vilmos (neves szexuálpszichológus) olvasta, és a honlapján összefoglalta, illetve kommentálta is azt. Az alábbiakban olvasható egy részlet ebből az írásból, illetve a teljes írás is elérhető alább.

"Egyáltalán nem meglepő, hogy az új felmérés adatai bizonyos liberalizálódást mutatnak, főleg a fiatal felnőttek szexuális viselkedése terén.  A rövid és a tartós szexuális kapcsolatok aránya terén az utóbbi tíz év nem hozott jelentősebb változást, s ugyanez mondható a házasság-kötés előtti szexuális kapcsolatok arányára is, ami a férfiaknál közel 90%-os, de a nőknél is  a 80%-hoz közelít, legalábbis a fiatalabb korosztályokban.  Hihető, de sajnálatosan meglepő adat, hogy a merevedési zavarok esetén használt  készítmények eladási aránya az 1997-es néhány ezerről a legutóbbi években már 250 ezer dobozra emelkedett.  Ez a gyógyszerpiacon újonnan megjelenő, kétes hatású, de nagyon reklámozott  „csodaszereknek”  köszönhető;  nomeg  annak, hogy pszichoszexuális kultúra hiányában sokan szervi betegségnek vélik a szexuális funkció-zavarokat.

Nemzetközi viszonylatban egy másik cikk néhány francia és német adaton kívül főleg a Durex  kondomgyártó cég 27 országban felvett adataira hivatkozik, s ezekből négy táblázatot is közöl.  Ezek között vannak ugyan homályos és félreérthető megfogalmazások  (pl. nem kap magyarázatot a szexet „izgalmasnak tartók” (nálunk 45%) és  „fontosnak tartók” (72%) közötti különbség), de a táblázatok mégis nemzetközi összehasonlításokat tesznek lehetővé a  nemi élet gyakoriságát, formáit, s az ezekkel kapcsolatos elégedettséget és kívánságokat illetően.  Az utóbbiakból kiemelendő, hogy mindenütt a szerelmet és több gyengédséget igénylik leginkább.

Sajnos, az ilyen, nagyon is érthető és jogos igények teljesületlenségének okait a felmérés meg sem próbálta elemezni.  Ehelyett inkább a valódi szükségleteket  elfedő és csak látszólag pótló pornó-fogyasztás rendkívüli növekedését mutatja be, amelynek nyomán  Hadas Miklós szerint  „az egész világ szexualizálódik, minden a szex körül forog…”  s a sport, a teljesítmények nyelvén fogalmazódik meg.  Igy a dopping-szerek:  a vágygerjesztők és a szexuális segédeszközök (vibrátorok, péniszgyűrűk stb.)  is egyre nagyobb szerepet kapnak. A szexuális vágygerjesztőket egy cikk tévesen „szerelmi étvágygerjesztőknek”  nevezi, holott semmilyen összetételű „afrodiziákum” nem ébreszt szerelmet  (nemi vágyat is legfeljebb autoszuggesztió alapján).

Mai életünk „szexualizálódása” viszont könnyen telítődést és a gyorsuló életritmus stresszeivel együtt nemcsak az erotikus igények, hanem a szerelmi képesség csökkenését is eredményezi. Az új adatok szerint a nők 25%-a egyáltalán nem szeretkezett az elmúlt évben. A nők általában könnyebben nélkülözik a szexet, bár nem azért, amit az egyik megkérdezett „szakértő” feltételez; hogy ti. ők élvezeti szempontból rosszabbul vannak megszerkesztve, mert gyenge a hüvely idegellátottsága (hanem a férfiak „koitusz-centrizmusa”  miatt, amit sok nő is elfogad).  Az előítéletek folytán aztán egyre több férfi is rászorul szexuális potenciája művi erősítésére, amit az említetteken  kívül  pl. a pornográf minták (csoportszex stb.) utánzásától és a prostituáltak szolgáltatásaitól várnak. Tipikus férfi előítélet, hogy a nagyobb (és merevebb)  pénisz jobban biztosítja mindkét fél kielégülését;  ezért jöttek divatba a pénisz-növelő  műtétek és egyéb kezelések (bár erről nincs szó a cikkekben).

Az viszont  teljesen megalapozatlannak tűnik, hogy a szexuális együttlétek  „átlagosan 35 percig” tartanak, s felerészben előjátékból, felerészben közösülésből állnak.  Egyrészt az eltelt idő megbecslése nagyon szubjektiv és inkább vágyképzeteket tükröz; másrészt alaposabb, külföldi felmérésekből tudjuk, hogy az előjáték is, de főleg a közösülés sokkal rövidebb, átlagban alig 4-5 perc. A nők 60-70%-a valójában épp az együttlét rövidsége és az ingerlés elégtelensége miatt nem jut kielégüléshez."